Alsóbeled

Alsóbeled (Unterbildein)

Alsóbeled látképe
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	Beled településrésze
Járás	Beled
Alapítás éve	1221
Polgármester	Walter Temmel (ÖVP)
Irányítószám	7521
Körzethívószám	03323
Forgalmi rendszám	GS
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése

é. sz. 47° 07′ 39″, k. h. 16° 28′ 02″47.1274, 16.467247.127400°N 16.467200°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 39″, k. h. 16° 28′ 02″47.1274, 16.467247.127400°N 16.467200°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóbeled témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsóbeled (németül: Unterbildein) Beled településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban.

Fekvése

Monyorókeréktől 3 km-re északra a magyar határ mellett a Pinka bal partján fekszik.

Története

Beledet 1221-ben "Belud" alakban a Ják nemzetség birtokaként említik először. III. András király 1297-ben más birtokokért Monyorókerékkel együtt cserébe Héderváry Jakab mesternek a Németújvári grófok ősének adományozta. 1369-ben I. Lajos király a monyorókeréki uradalmat mint királyi birtokot, benne Beledet a hozzá hű udvari vitézének, Ellerbach Vilmosnak adta. Ebben az adománylevélben "Belyd" néven említik. 1449-ben jelenik meg először Beled német neve "Pildein" alakban. 1496-ban a monyorókeréki uradalmat Erdődy Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg.

Alsóbeledet külön 1498-ben "Also Beled" alakban említik először. 1517-ben Bakócz Tamás birtokainak felosztása után a monyorókeréki uradalom unokaöccsének Erdődy Péternek jutott. 1539-ben Alsóbeled a pornói apátság birtoka volt. 1643-ban Ferdinánd király a pornói uradalommal a soproni jezsuitáknak adta. Iskoláját 1698-ben említi az egyházi vizitáció. Ez volt az egyik legrégibb iskola a Pinka völgyében. 1720-ban Alsóbeleden 29 portát számláltak. 1787-ben Alsóbelednek 59 háza és 362 lakosa volt. 1828-ban a házak száma 69, a lakosoké 413 volt.

Fényes Elek szerint "Alsó-Beled, (Unter-Bildein), német falu, Vas vmgyében, a Pinka-völgyében, 373 kath., 3 evang. lak., paroch. szentegyházzal, jó réttel és legelővel. F. u. Estei Ferencz modenai herczeg s a pornói urad. tartozik. Ut. p. Szombathely."^[1]

Vas vármegye monográfiája szerint ".Alsó-Beled, 62 házból álló falu. Lélekszáma 375, ev. ref. és ág. ev. lakosai németajkúak. Postája Pornó, távírója Szombathely. A Pinka patak mellett, a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasútvonal mentén fekszik. Plebániája 1626-ban a pornói apátság kegyurasága alá tartozott és 1695-ben Dobrahelyi Fülöp baccalaureus és volt pazmanita volt a plébánosa. Jelenleg Mária Terézia főherczegnő gyakorolja a kegyúri jogokat."^[2]

1910-ben 407 túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték, így 1922-ben Burgenland része lett. 1924-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1971-ben közigazgatásilag Monyorókerékhez csatolták. 1993. január 1-jén népszavazással elszakadt Monyorókeréktől és Felsőbeleddel együtt Beled néven önálló község lett. 2001-ben Alsóbeleden 166 lakos élt.

Nevezetességei

Szent Vitus tiszteletére szentelt plébániatemploma román kori eredetű. Mai formáját 1746-ban az átépítés után nyerte el. 1987-ben belül, 1993-ban kívül renoválták. Szentélye késő gótikus, főoltárképén Szent Vitus mártíromsága látható, kétoldalt az oszlopok között Szent Péter és Szent Pál szobraival.

További információk

Beled hivatalos oldala
Beled a dél-burgenlandi települések portálján
Geomix.at Archiválva 2011. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
Várszentmiklós honlapja
A burgenlandi települések történeti lexikona

Jegyzetek

↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye