Balti antant

Lettország történelme
Korai idők Kunda kultúra (i. e. 8500–5000) Narvai kultúra (i. e. 5300–1750) Borostyánút (i.e. 1333-tól) Aesti (az 1. és a 4. század) Viking kor (a 8. és a 11. század) Lívek Ős-Livónia Balti népek Kurföld, Zemgale, Latgale, Sēlija
Középkor Litvániai teuton keresztes hadjáratok Kardtestvérek rendje (1202–1237–1561) Saulei csata (1236) Ó-Livónia (Terra Mariana, 1207–1561) Novgorodi–lovagrendi háború (1240–1242) Csúd-tavi csata (1242) Livóniai népek nagy felkelése (1259–1290) Durbeni csata (1260) Hanza-szövetség (1157–1669) Reformáció kora
Korai újkor Livóniai háború (1558–1583) Livóniai Királyság (1570–1578) Kurzemei és Zemgalei Hercegség (1562–1795) Svéd–lengyel háborúk (1600–1629) Wendeni csata (1601) Kircholmi csata (1605) Északi háború (1655–60) Svéd Livónia (1629–1721) Nagy északi háború (1700–1721)
Lett Köztársaság Első világháború (1914–1918) Breszt-litovszki béke (1918) Tautas padome (1918) Lett Köztársaság (1918–1940) Balti antant (1934) Molotov–Ribbentrop-paktum (1939) Második világháború (1939–1945) A Szovjetunió annektálja a balti államokat (1940) 15 (1. lett) és 19 (2. lett) Waffen-SS (1943–1945) Kurlandi karszalaggal (1944–1945) Erdei testvériség (1944–1953) Lett Szovjet Szocialista Köztársaság (1940–1941, 1944–1990) Lett Legfelsőbb Tanács (1987–1991) Balti út (1989) Lett Köztársaság (1990–)
Sablon:Lettország történelme m v sz

A balti antant (vagy balti paktum) kölcsönös védelmi paktum volt, amelyet a három balti állam (Észtország, Lettország, Litvánia) kötött 1934. szeptember 12-én. A tárgyalások a három ország közti védelmi unió felállításáért folytak, ám törekvéseik végül kudarcba fulladtak – a három ország együttes ereje és semlegességi nyilatkozataik kevésnek bizonyultak Németország és a Szovjetunió hadseregei ellen. A Molotov–Ribbentrop-paktumban felvázolt tervezet Kelet-Európa felosztására a balti országokat a Szovjetuniónak ítélte, s a bekebelezés 1940-ben ténylegesen meg is történt. A Németország és Szovjetunió közötti háború kitörését követően német fennhatóság alá került a három ország (1941–44) egészen addig, amíg a szovjetek vissza nem verték őket. 1991-ig a balti országok a Szovjetunió részét képezték, azonban az antant megerősítette kulturális és gazdasági egységüket, amely mind a mai napig fennáll.

Tartalma

A balti államok a paktum 1. pontjában arra kötelezik magukat, hogy a közös érdekeiket érintő külpolitikai kérdésekben egymás tudtával és egymást támogatva járnak el. A 2. pont szerint kétévenként külügyminiszteri konferenciát tartanak. A 3. pont a rendkívüli esetekből kifolyóan szükséges tanácskozásokról szól. A 4. arról gondoskodik, hogy az egymás közt felmerülő esetleges érdekellentéteket gyorsan és békésen intézzék el. Az 5. a három államnak a külföldön és a nemzetközi konferenciákon való közös képviseletéről szól. A 6. a már megkötött külpolitikai megállapodásoknak egymással való közlését rendeli el. A 7. lehetővé teszi más államoknak a paktumhoz való csatlakozását arra az esetre, ha ebbe a három aláíró állam beleegyezik. A 8. a ratifikációról rendelkezik. A 9. a paktum időtartamát tíz évben határozta meg. ^[1]

Jegyzetek

Források

• The destiny of the Baltic entente: 1934–1940 (Baltijas drosibas studijas) (ISBN 9984900053)
• Purlys, Vidmantas and Vilkelis, Gintautas. Cooperation Between the Baltic States: A Lithuanian View Archiválva 2021. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, NATO Review, Vol. 43, No. 5, pp. 27–31. September 1995.
• Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935) 122. old.