Vajdaháza

Vajdaháza (Voivodeni)
Vajdaháza görögkatolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Drág
Rang	falu
Községközpont	Drág
Irányítószám	457134
SIRUTA-kód	141072
Népesség
Népesség	477 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	310 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 03′ 18″, k. h. 23° 25′ 35″47.055078, 23.42627847.055078°N 23.426278°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 18″, k. h. 23° 25′ 35″47.055078, 23.42627847.055078°N 23.426278°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Vajdaháza település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Csákigorbótól délre, Páncélcsehtől nyugatra, Füzes, Drág, Szótelke és Szentkatolnadorna közt fekvő település.

Nevének eredete

Kádár József monográfiája szerint nevét valószínűleg egy Vojvoda nevű dobokai várjobbágytól nyerte.

Története

Vajdaháza nevét 1320-ban említették először az oklevelek Woiuadahaza néven.

1511-ben Waydahaza, 1830-ban Vajdaháza néven írták.

Első név szerint ismert birtokosát 1320-ból ismerjük: a Zsombor nemzetség egyik ágából származó Csonka László volt.

Csonka László fiaitól, Lászlótól és Domokostól Károly Róbert király hűtlenség miatt elvette a birtokot, és Elefánti Dezsőnek adományozta, de később megkegyelmezve nekik, Vajdaháza visszakerült régi birtokosai, az Iklódiak kezére, és az övék maradt egészen az 1500-as évek elejéig.

1437-ben élt a településen Vajdaházi Nagy Pál, aki Budai Nagy Antal seregében volt zászlótartó.

1440-ben Iklódi Beke fiai voltak Vajdaháza birtokosai, akik itteni birtokukat Maueni Govanni dési sókamarásnak adták zálogba, 1455-ben pedig ugyancsak zálogként adták Odvaruta dési sókamarásnak.

1546-ban Vajdaházát a Lupsai család vette meg, 1554-ben Lupsai János a birtok negyedét Károlyi Ferencnek adta zálogba. 1577-ben Kendy Sándoré, 1583-ban Maróthy Nagy Mihályé.

1599-ben a Sibrik családé lett, aki Báthory Zsigmondtól kapta meg a hűtlenné vált Kendy Sándor birtokát.

1694-ben Teleki Mihályé, s a Telekieké volt még 1898-ban is.

1837-ben 678 lakosa volt, ebből 676 román, 2 zsidó. A házak száma 93 volt.

1891-ben 909 lakosából 1 római katolikus, 896 görögkatolikus, 8 református, 3 izraelita volt.

Vajdaháza a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

Népviselet, népszokások

Az 1800-as évek végén Vajdaházáról a következőket jegyezték fel:

Épületeik faoldalúak, többnyire szalmával fedettek. Lakóházuk egy szoba s pitvar.

A férfiak öltözete házi vászon, kivarrott ingelővel, bő lábravalóval, csizma, kék ujjas és pörgekalap, világos condraposztóvól kivarrt kabát (szokmány); télen condraposztónadrág, selyemmel hímzett bőr mellrevaló, fekete báránybőr sapka.

A nők öltözete kartonszoknya, piros csizma, mellrevaló, kék ujjas, hozzá fehéres condrakabátot viselnek.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma a község északi részén egy dombon épült. Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték fel. Három harangja van, az egyik 1870-ből való.

Anyakönyvet 1820-tól vezetnek.

Hivatkozások

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
• Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv.